Leírás
Az Alfonsino-kastély, más néven Vörös-kastély vagy Tengeri kastély (Castello Rosso, Castello di Mare) a Sant'Andrea-szigeten álló erőd, Brindisi kikötőjének bejáratánál. A Vörös-kastély név a carparo kőtömbök élénkvörös színéből ered: a kikötő védelmére épült előőrsnek, és körülveszi a tenger.
A legrégebbi, 15. századi rész követi a szikla szabálytalan formáját. Bent van egy terem egy kőkeretes mosdókagylóval, amely 1527-ből származik; kívül két bástya áll: a szárazföld felé néző kerek, a nyílt tenger felé néző pedig háromszögletű.
A legkülönlegesebb részlet a kis belső kikötő, amelyet a falakon nyitott boltíven át lehet megközelíteni. Az egyik oldalon az aragón kastély áll a kapuzatával, a másikon a Forte a mare (Tengeri erőd), amelynek kapuzatát címerek díszítik, és az 1609-es dátum látható rajta.
A kastély Aragóniai Alfonzról, Calabria hercegéről kapta a nevét. 1481-ben apja, I. Ferdinánd nápolyi király elhatározta, hogy tornyot építtet a kikötő őrzésére, és Alfonz valósította meg. Korábban a szigeten Szent András tiszteletére szentelt bencés apátság állt, amelyet a késő középkorban elhagytak: néhány oszlopfő maradt fenn belőle, ezeket a Ribezzo Régészeti Múzeumban őrzik.
A Forte a mare építése 46 évig tartott, 1558-tól 1604-ig, II. Fülöp spanyol király idején: falak és bástyák zárták körül a sziget nagy részét, a sziklába vágott árok pedig vizesárokként szolgált.
1529-ben tizenhat velencei gálya próbálta megtámadni, de az újonnan felállított tüzérség meglepte őket. 1799-ben a franciák itt ostromolták a forradalomellenes Francesco Boccheciampét.
Később a szigeten sokáig lazarétum működött, majd az olasz haditengerészet támaszpontja lett, mígnem 1984-ben egy viharhullám súlyosan megrongálta a falakat.
Hosszú restaurálás után az épületegyüttes 2021 óta látogatható, és kulturális rendezvényeknek ad otthont. A szigetet gát köti össze a parttal, két további gát pedig 250 méterre szűkíti a kikötő bejáratát.
A legrégebbi, 15. századi rész követi a szikla szabálytalan formáját. Bent van egy terem egy kőkeretes mosdókagylóval, amely 1527-ből származik; kívül két bástya áll: a szárazföld felé néző kerek, a nyílt tenger felé néző pedig háromszögletű.
A legkülönlegesebb részlet a kis belső kikötő, amelyet a falakon nyitott boltíven át lehet megközelíteni. Az egyik oldalon az aragón kastély áll a kapuzatával, a másikon a Forte a mare (Tengeri erőd), amelynek kapuzatát címerek díszítik, és az 1609-es dátum látható rajta.
A kastély Aragóniai Alfonzról, Calabria hercegéről kapta a nevét. 1481-ben apja, I. Ferdinánd nápolyi király elhatározta, hogy tornyot építtet a kikötő őrzésére, és Alfonz valósította meg. Korábban a szigeten Szent András tiszteletére szentelt bencés apátság állt, amelyet a késő középkorban elhagytak: néhány oszlopfő maradt fenn belőle, ezeket a Ribezzo Régészeti Múzeumban őrzik.
A Forte a mare építése 46 évig tartott, 1558-tól 1604-ig, II. Fülöp spanyol király idején: falak és bástyák zárták körül a sziget nagy részét, a sziklába vágott árok pedig vizesárokként szolgált.
1529-ben tizenhat velencei gálya próbálta megtámadni, de az újonnan felállított tüzérség meglepte őket. 1799-ben a franciák itt ostromolták a forradalomellenes Francesco Boccheciampét.
Később a szigeten sokáig lazarétum működött, majd az olasz haditengerészet támaszpontja lett, mígnem 1984-ben egy viharhullám súlyosan megrongálta a falakat.
Hosszú restaurálás után az épületegyüttes 2021 óta látogatható, és kulturális rendezvényeknek ad otthont. A szigetet gát köti össze a parttal, két további gát pedig 250 méterre szűkíti a kikötő bejáratát.