Leírás
A brindisi Sváb-kastély, más néven Castello di Terra, az a hatalmas erődítmény, amelyet II. Frigyes építtetett az óváros szélén, a belső kikötőre néző helyen. Masszív és szigorú építmény, amely a város nyolc évszázados katonai történetét meséli el.
A legrégebbi mag egy trapéz alakú udvar, amelyet magas falak zárnak körül hét toronnyal: ott van a fő torony, amely a bejáratként szolgál, valamint további hat, kettő kör alaprajzú, három négyzetes és egy ötszögletű. Körös-körül húzódik az aragón várfal, amely alacsonyabb és vastagabb, kerek bástyákkal, amelyeket az ágyúk számára terveztek.
II. Frigyes 1227 körül építtette, azokban az években, amikor Brindisiben tartózkodott, Brienne-i Izabellával kötött házassága és a keresztes hadjáratra való indulása között. Úgy tartják, római köveket is felhasználtak hozzá, de ezt egyetlen ásatás sem erősítette meg.
Anjou Károly megemelte a tornyokat, és királyi palotát építtetett a belsejében. Két évszázaddal később I. Ferdinánd nápolyi király hozzáadta az új várfalat, és boltozattal fedte le a régi várárkot, amelyből helyiségeket alakított ki a katonáknak, veszély esetén pedig a lakosságnak.
1496-ban a város Velence védelme alá került, és a dózsénak írt jelentés úgy írta le a kastélyt, mint „szépet és igen erőset, amely uralja a várost és a többi kastélyt”. Néhány évvel később egy ostrom idején ágyúi a városba behatolt ostromlókra tüzeltek, tekintet nélkül a lakókra.
A 19. században fegyház, majd börtön lett belőle. 1909 óta a haditengerészethez tartozik, és 1943 szeptembere és 1944 februárja között, amikor Brindisi Olaszország ideiglenes fővárosa volt, III. Viktor Emánuel király rezidenciája volt.
A kastélyt azért választották, mert könnyű volt megvédeni, nem pedig a pompája miatt: a király szobáit spártai egyszerűséggel, a legszükségesebbekkel rendezték be. 2024. június 13-án termeiben tartották a G7 állam- és kormányfőinek vacsoráját.
A legrégebbi mag egy trapéz alakú udvar, amelyet magas falak zárnak körül hét toronnyal: ott van a fő torony, amely a bejáratként szolgál, valamint további hat, kettő kör alaprajzú, három négyzetes és egy ötszögletű. Körös-körül húzódik az aragón várfal, amely alacsonyabb és vastagabb, kerek bástyákkal, amelyeket az ágyúk számára terveztek.
II. Frigyes 1227 körül építtette, azokban az években, amikor Brindisiben tartózkodott, Brienne-i Izabellával kötött házassága és a keresztes hadjáratra való indulása között. Úgy tartják, római köveket is felhasználtak hozzá, de ezt egyetlen ásatás sem erősítette meg.
Anjou Károly megemelte a tornyokat, és királyi palotát építtetett a belsejében. Két évszázaddal később I. Ferdinánd nápolyi király hozzáadta az új várfalat, és boltozattal fedte le a régi várárkot, amelyből helyiségeket alakított ki a katonáknak, veszély esetén pedig a lakosságnak.
1496-ban a város Velence védelme alá került, és a dózsénak írt jelentés úgy írta le a kastélyt, mint „szépet és igen erőset, amely uralja a várost és a többi kastélyt”. Néhány évvel később egy ostrom idején ágyúi a városba behatolt ostromlókra tüzeltek, tekintet nélkül a lakókra.
A 19. században fegyház, majd börtön lett belőle. 1909 óta a haditengerészethez tartozik, és 1943 szeptembere és 1944 februárja között, amikor Brindisi Olaszország ideiglenes fővárosa volt, III. Viktor Emánuel király rezidenciája volt.
A kastélyt azért választották, mert könnyű volt megvédeni, nem pedig a pompája miatt: a király szobáit spártai egyszerűséggel, a legszükségesebbekkel rendezték be. 2024. június 13-án termeiben tartották a G7 állam- és kormányfőinek vacsoráját.