Leírás
A Szent Benedek-templom Brindisi történelmi központjának román stílusú temploma: szigorú, 11. századi épület masszív harangtoronnyal, sárkányokkal díszített faragott kapuval és csendes kerengővel, amely egy egykori bencés apácakolostor utolsó maradványa.
Jobbra emelkedik a román kori harangtorony, hármas ablakokkal és kis ívekkel. A templom oldalán, vakárkádokkal tagolt falszakaszon áll a kapu: fonott vesszőmintás keret és egy áthidaló, amelyen sárkányokkal küzdő férfiak lapos alakjai láthatók.
A belső tér a sorban elhelyezett kupolákkal épülő apuliai templomok jellegzetes formáját mutatja: a főhajót négy kereszthajóboltozat fedi, széles bordákkal. A márványoszlopok román kori oszlopfői közül a legkülönösebb a bal oldali első oszlopon látható, amelyen ökrök, oroszlánok és kosok fejüknél fogva kapcsolódnak össze.
A falakon a brindisii festő, Jacopo De Vanis 1570-es Pásztorok imádása című képe látható. Az egykori sekrestyében, amely ma az Egyházmegyei Múzeum egyik részlege, kiemelkedik egy 16. század eleji, festett kőből készült Havas Madonna és több papírmasé szobor.
Innen léphetsz be a négyzet alakú kerengőbe, amelyet sokszögletű oszlopocskákon álló, négyes ablakívekből épült árkád övez: néhány oszlopfő figurális és 11. századi, mások újak. A keleti oldalon a Santa Maria Veterana apátsági palota maradványai állnak.
A kolostor, amelyet éppen Santa Maria Veteranának szenteltek, talán már a 11. század előtt is létezett, amikor Gottfried, Conversano grófja és Brindisi ura, valamint felesége, Sichelgaita gazdag ajándékokkal halmozta el.
A 18. században az apácák új kolostort építettek, amely végül eltakarta a homlokzatot: a kaput ekkor szétszedték, és az oldalfalon építették újra, ahol ma is áll. A bencés apácák 1866-ban távoztak, amikor a rendet feloszlatták.
Az 1950-es évek restaurálása eltávolította a barokk oltárokat, amelyek elkallódtak: a belső tér ma olyan, mint a 11. és 12. század között volt. A kerengőben végzett ásatások mélyebben római kori épületekre bukkantak.
Jobbra emelkedik a román kori harangtorony, hármas ablakokkal és kis ívekkel. A templom oldalán, vakárkádokkal tagolt falszakaszon áll a kapu: fonott vesszőmintás keret és egy áthidaló, amelyen sárkányokkal küzdő férfiak lapos alakjai láthatók.
A belső tér a sorban elhelyezett kupolákkal épülő apuliai templomok jellegzetes formáját mutatja: a főhajót négy kereszthajóboltozat fedi, széles bordákkal. A márványoszlopok román kori oszlopfői közül a legkülönösebb a bal oldali első oszlopon látható, amelyen ökrök, oroszlánok és kosok fejüknél fogva kapcsolódnak össze.
A falakon a brindisii festő, Jacopo De Vanis 1570-es Pásztorok imádása című képe látható. Az egykori sekrestyében, amely ma az Egyházmegyei Múzeum egyik részlege, kiemelkedik egy 16. század eleji, festett kőből készült Havas Madonna és több papírmasé szobor.
Innen léphetsz be a négyzet alakú kerengőbe, amelyet sokszögletű oszlopocskákon álló, négyes ablakívekből épült árkád övez: néhány oszlopfő figurális és 11. századi, mások újak. A keleti oldalon a Santa Maria Veterana apátsági palota maradványai állnak.
A kolostor, amelyet éppen Santa Maria Veteranának szenteltek, talán már a 11. század előtt is létezett, amikor Gottfried, Conversano grófja és Brindisi ura, valamint felesége, Sichelgaita gazdag ajándékokkal halmozta el.
A 18. században az apácák új kolostort építettek, amely végül eltakarta a homlokzatot: a kaput ekkor szétszedték, és az oldalfalon építették újra, ahol ma is áll. A bencés apácák 1866-ban távoztak, amikor a rendet feloszlatták.
Az 1950-es évek restaurálása eltávolította a barokk oltárokat, amelyek elkallódtak: a belső tér ma olyan, mint a 11. és 12. század között volt. A kerengőben végzett ásatások mélyebben római kori épületekre bukkantak.