Leírás
A Remete Szent Pál-templom a ferencesek nagy gótikus temploma Brindisi történelmi központjában, a 13. század vége és a 14. század eleje között épült. 2017 és 2018 között alaposan felújították, ma az egyházmegyei múzeum otthona: kívülről egyszerű gótikus formákat mutat, belül viszont tele van barokk oltárokkal és középkori freskókkal.
A belső tér egyetlen tágas hajó. A falak mentén sorakoznak a barokk oltárok festményeikkel: a Szűz Mária-oltáron, amelyet talán Zimbalo készített, egy Kármelhegyi Madonna látható, amelyet Alessandro Fracanzanónak tulajdonítanak; a képen Szent Katalin, Remete Szent Pál, Szent Didák és a Perez Noguerol család is szerepel.
A bal oldali hajórész végében található a Mária látogatása Erzsébetnél című kép, amelyet 1559-ben festett Jacopo de Vanis, a brindisii nemesi származású festő. Az északi fal egyik fülkéjében áll a Földrengés Madonnájának 18. századi fa szobra, amelyet csodatévőnek tartanak.
A szentély és a déli fal felületén újra előbukkannak a 14. századi freskók: a Kereszt fája, a Madonna gyermekével, szentek, Mária Magdolna története, sőt udvari jelenetek is. A Szeplőtelen Fogantatás oltára mögött a Mária halála látható: a Szűz a halotti ágyán.
A Szent Ferenc-kápolnát Giovanni Maria Moricino brindisii történetíró építtette, aki valószínűleg Velencében faraghatta ki a szent fa szobrát. A sekrestyében egy nagy szekrény áll, amelyet helyi asztalosok faragtak 1725-ben.
A templom stratégiai helyen áll: itt volt a messzápiai, majd római város megerősített fellegvára, amelyet később a bizánciak és a normannok alakítottak át. A déli külső fal tövében a bosszolt carparo-kőrétegeket e régi erődítések maradványának tartják.
Amikor felépült a Sváb-kastély, a régi vár elvesztette szerepét, a terület pedig a ferencesekhez került. Margarito admirális házát, amelyben az anjou pénzverde működött, szintén átadták a szerzeteseknek a kolostor számára. A templom és a kolostor talán 1322-ben készült el Anjou Róbert király nagylelkűségének köszönhetően.
A 19. század elején a homlokzat összeomlással fenyegetett: újjáépítették, és néhány méterrel hátrébb helyezték. A kolostort később feloszlatták, egy részében pedig az alprefektúra, majd a prefektúra kapott helyet.
A belső tér egyetlen tágas hajó. A falak mentén sorakoznak a barokk oltárok festményeikkel: a Szűz Mária-oltáron, amelyet talán Zimbalo készített, egy Kármelhegyi Madonna látható, amelyet Alessandro Fracanzanónak tulajdonítanak; a képen Szent Katalin, Remete Szent Pál, Szent Didák és a Perez Noguerol család is szerepel.
A bal oldali hajórész végében található a Mária látogatása Erzsébetnél című kép, amelyet 1559-ben festett Jacopo de Vanis, a brindisii nemesi származású festő. Az északi fal egyik fülkéjében áll a Földrengés Madonnájának 18. századi fa szobra, amelyet csodatévőnek tartanak.
A szentély és a déli fal felületén újra előbukkannak a 14. századi freskók: a Kereszt fája, a Madonna gyermekével, szentek, Mária Magdolna története, sőt udvari jelenetek is. A Szeplőtelen Fogantatás oltára mögött a Mária halála látható: a Szűz a halotti ágyán.
A Szent Ferenc-kápolnát Giovanni Maria Moricino brindisii történetíró építtette, aki valószínűleg Velencében faraghatta ki a szent fa szobrát. A sekrestyében egy nagy szekrény áll, amelyet helyi asztalosok faragtak 1725-ben.
A templom stratégiai helyen áll: itt volt a messzápiai, majd római város megerősített fellegvára, amelyet később a bizánciak és a normannok alakítottak át. A déli külső fal tövében a bosszolt carparo-kőrétegeket e régi erődítések maradványának tartják.
Amikor felépült a Sváb-kastély, a régi vár elvesztette szerepét, a terület pedig a ferencesekhez került. Margarito admirális házát, amelyben az anjou pénzverde működött, szintén átadták a szerzeteseknek a kolostor számára. A templom és a kolostor talán 1322-ben készült el Anjou Róbert király nagylelkűségének köszönhetően.
A 19. század elején a homlokzat összeomlással fenyegetett: újjáépítették, és néhány méterrel hátrébb helyezték. A kolostort később feloszlatták, egy részében pedig az alprefektúra, majd a prefektúra kapott helyet.