Leírás
A Santa Lucia-templom, amely a Szentháromságnak van szentelve, Brindisi egyik legrégebbi plébániatemploma a történelmi belvárosban. Kívülről egyszerű, nyeregtetős homlokzata van; belül középkori freskókat őriz, a padló alatt pedig a 13. század elejéről származó festett kriptát rejt.
A belső tér valaha teljesen freskókkal volt borítva. A 13. és 14. századból nagy töredékek maradtak fenn: egy Vértanú Szent Péter-ábrázolás élete jeleneteivel, valamint több egész alakos szent, akik közül sokat alig lehet felismerni, mert a vakolatot kalapáccsal szaggatták.
Az oltárokon két festményt érdemes megkeresned: a Szent Lúcia vértanúsága című vásznat, amelyet Giovanni Scatigno festett 1770-ben, valamint a Madonna del Dolce Canto-triptichont, pontosabban poliptichont a 16. századból.
A leghangulatosabb rész a kripta, amely a 13. század első éveiből származik. Négy oszlop három kis hajóra osztja, az oszlopfők szép korinthoszi fejezetek, és itt is freskók borítják a falakat.
A kriptában megfestett alakok között van Szent Miklós, Szent Balázs, Mária Magdolna a kenőcsös edénnyel, valamint Szent Péter apostol. A Kyriotissa Szűz keleti művészeti hatást mutat, ami Brindisi bizánci világgal fennálló kapcsolatainak jele.
Eredetileg a templom mellett bűnbánó apácák kolostora állt, őket ruhájuk színe miatt „fehéreknek” nevezték. A Santa Maria di Valleverde-rendhez tartoztak, Acriból érkeztek, és egy irat már 1248-ban megemlíti őket.
Az épületegyüttes valószínűleg II. Frigyes idejében jött létre. A 15. és 16. század fordulóján a templomot felújították: ekkor készültek az ívek, amelyek ma három hajóra osztják, valamint az oldaloltárok; a kolostornak viszont nyoma sem maradt.
A középkorban a templom körüli terület alkotta San Toma városrészt, a három „pittaco” egyikét, amelyekre a várost felosztották.
A belső tér valaha teljesen freskókkal volt borítva. A 13. és 14. századból nagy töredékek maradtak fenn: egy Vértanú Szent Péter-ábrázolás élete jeleneteivel, valamint több egész alakos szent, akik közül sokat alig lehet felismerni, mert a vakolatot kalapáccsal szaggatták.
Az oltárokon két festményt érdemes megkeresned: a Szent Lúcia vértanúsága című vásznat, amelyet Giovanni Scatigno festett 1770-ben, valamint a Madonna del Dolce Canto-triptichont, pontosabban poliptichont a 16. századból.
A leghangulatosabb rész a kripta, amely a 13. század első éveiből származik. Négy oszlop három kis hajóra osztja, az oszlopfők szép korinthoszi fejezetek, és itt is freskók borítják a falakat.
A kriptában megfestett alakok között van Szent Miklós, Szent Balázs, Mária Magdolna a kenőcsös edénnyel, valamint Szent Péter apostol. A Kyriotissa Szűz keleti művészeti hatást mutat, ami Brindisi bizánci világgal fennálló kapcsolatainak jele.
Eredetileg a templom mellett bűnbánó apácák kolostora állt, őket ruhájuk színe miatt „fehéreknek” nevezték. A Santa Maria di Valleverde-rendhez tartoztak, Acriból érkeztek, és egy irat már 1248-ban megemlíti őket.
Az épületegyüttes valószínűleg II. Frigyes idejében jött létre. A 15. és 16. század fordulóján a templomot felújították: ekkor készültek az ívek, amelyek ma három hajóra osztják, valamint az oldaloltárok; a kolostornak viszont nyoma sem maradt.
A középkorban a templom körüli terület alkotta San Toma városrészt, a három „pittaco” egyikét, amelyekre a várost felosztották.