Leírás
A De Torres-kút a Piazza della Vittoria nevű tér monumentális kútja, amely Brindisi főtere. 1618-ban építették, hogy vizet adjon a járványoktól sújtott városnak; egy spanyol kormányzó és az ókori római vízvezetékek előtt tisztelgő kis emlékmű.
Két márványmedencéből áll: az alsó, nagyobb medence gyűjti össze a felette lévő, kisebb felső medencéből előbuggyanó vizet. Ez utóbbi eredetileg keresztelőmedence volt: a középkorban alámerítéssel keresztelték benne az embereket, majd a kút számára újrahasznosították.
A kúton egy latin felirat dicsőíti De Torres kormányzót, III. Fülöp spanyol királyt és Nápoly alkirályát, Osuna hercegét. Megemlékezik arról a kárról is, amelyet I. Vilmos, a normann „Rossz” király okozott a vízvezetékekben.
A 17. században a teret kettéosztották: volt a nemesek tere a Sedilével és az óratoronnyal, amelyeket mindkettőt lebontottak, és volt a köznép tere, ahol az élelmiszerpiacot tartották. A kút az utóbbin állt, és főként az árusokat szolgálta.
1617 és 1618 nyarán járványok sújtották Brindisit, és sok áldozatot szedtek, különösen a városban állomásozó spanyol katonák között. Vízért egészen a San Giorgio-bástyáig kellett elmenni, ahol az ókori vízvezeték húzódott.
A kormányzó, Pedro Aloysio de Torres spanyol kapitány ekkor úgy döntött, hogy a római csatornák újbóli használatba vételével vizet vezet a városba, és három kutat építtetett: ez volt a legfontosabb, mert a legközpontibb helyen állt.
A költségeket a módosabb polgároknak kellett fedezniük, mindegyiknek a saját lehetőségei szerint. A kormányzó házaik falára íratta a fizetendő összeget, amelyet a munkások béréből számítottak ki.
1715 márciusában karbantartás hiányában a kút nem adott több vizet. Stanislao Monticelli polgármester megjavíttatta, és abban az évben október 26-án a víz újra előtört.
Két márványmedencéből áll: az alsó, nagyobb medence gyűjti össze a felette lévő, kisebb felső medencéből előbuggyanó vizet. Ez utóbbi eredetileg keresztelőmedence volt: a középkorban alámerítéssel keresztelték benne az embereket, majd a kút számára újrahasznosították.
A kúton egy latin felirat dicsőíti De Torres kormányzót, III. Fülöp spanyol királyt és Nápoly alkirályát, Osuna hercegét. Megemlékezik arról a kárról is, amelyet I. Vilmos, a normann „Rossz” király okozott a vízvezetékekben.
A 17. században a teret kettéosztották: volt a nemesek tere a Sedilével és az óratoronnyal, amelyeket mindkettőt lebontottak, és volt a köznép tere, ahol az élelmiszerpiacot tartották. A kút az utóbbin állt, és főként az árusokat szolgálta.
1617 és 1618 nyarán járványok sújtották Brindisit, és sok áldozatot szedtek, különösen a városban állomásozó spanyol katonák között. Vízért egészen a San Giorgio-bástyáig kellett elmenni, ahol az ókori vízvezeték húzódott.
A kormányzó, Pedro Aloysio de Torres spanyol kapitány ekkor úgy döntött, hogy a római csatornák újbóli használatba vételével vizet vezet a városba, és három kutat építtetett: ez volt a legfontosabb, mert a legközpontibb helyen állt.
A költségeket a módosabb polgároknak kellett fedezniük, mindegyiknek a saját lehetőségei szerint. A kormányzó házaik falára íratta a fizetendő összeget, amelyet a munkások béréből számítottak ki.
1715 márciusában karbantartás hiányában a kút nem adott több vizet. Stanislao Monticelli polgármester megjavíttatta, és abban az évben október 26-án a víz újra előtört.