Leírás
A Tancredi-kút, más néven Fonte Grande, monumentális középkori kút Brindisi kapujában, az ókori via Traiana nyomvonalán, a mai San Vito felé vezető megyei út mentén, közvetlenül a városba érkezés előtt. Egy normann király építtette fia esküvőjére, és évszázadokon át oltotta az utazók és az állatok szomját, valamint öntözte a kerteket.
Két loggiája van, mindkettőt neomór hatású kis kupola fedi, valamint egy hosszú, téglalap alakú vályúja, ahol a városba érkező lovak és igásállatok ittak. A kúton Brindisi, V. Károly és a kormányzó, Ferrante Loffredo címere látható, továbbá két latin felirat, amelyek ma már alig olvashatók.
Úgy tartják, hogy már a római korban is állt itt egy kút. A maiat 1192-ben építtette Tancredi, Lecce grófja és Szicília utolsó normann királya, fia, Ruggero és Irene Angelina hercegnő házassága alkalmából.
A menyasszony II. Izsák bizánci császár lánya volt, az esküvőt pedig a brindisi katedrálisban tartották. Az első felirat mindkét királyt, apát és fiút is dicsőíti: Tancredi nem sokkal korábban társuralkodóvá tette Ruggerót.
1540-ben Ferrante Loffredo, a Terra d'Otranto kormányzója felújíttatta a kutat az út utolsó szakaszával együtt. A második felirat közvetlenül az arra járóhoz szólt, sürgető felhívással: „sta, bibe et propera”, vagyis állj meg, igyál, és siess tovább.
A víz bőséges és igen tiszta volt: az orvosok és a szakértők a város és környéke legjobbjának tartották, a betegek is ebből használtak. Emellett a part menti szakasz veteményeseit és kertjeit is öntözte.
1828-ban egy újabb felújítás valószínűleg megnagyobbította a kutat. Antoine-Laurent Castellan 1797-es metszetén a loggiák piramis alakú tetővel láthatók: a mai kis kupolák akár a 19. századi munkálatokkor készülhettek.
Két loggiája van, mindkettőt neomór hatású kis kupola fedi, valamint egy hosszú, téglalap alakú vályúja, ahol a városba érkező lovak és igásállatok ittak. A kúton Brindisi, V. Károly és a kormányzó, Ferrante Loffredo címere látható, továbbá két latin felirat, amelyek ma már alig olvashatók.
Úgy tartják, hogy már a római korban is állt itt egy kút. A maiat 1192-ben építtette Tancredi, Lecce grófja és Szicília utolsó normann királya, fia, Ruggero és Irene Angelina hercegnő házassága alkalmából.
A menyasszony II. Izsák bizánci császár lánya volt, az esküvőt pedig a brindisi katedrálisban tartották. Az első felirat mindkét királyt, apát és fiút is dicsőíti: Tancredi nem sokkal korábban társuralkodóvá tette Ruggerót.
1540-ben Ferrante Loffredo, a Terra d'Otranto kormányzója felújíttatta a kutat az út utolsó szakaszával együtt. A második felirat közvetlenül az arra járóhoz szólt, sürgető felhívással: „sta, bibe et propera”, vagyis állj meg, igyál, és siess tovább.
A víz bőséges és igen tiszta volt: az orvosok és a szakértők a város és környéke legjobbjának tartották, a betegek is ebből használtak. Emellett a part menti szakasz veteményeseit és kertjeit is öntözte.
1828-ban egy újabb felújítás valószínűleg megnagyobbította a kutat. Antoine-Laurent Castellan 1797-es metszetén a loggiák piramis alakú tetővel láthatók: a mai kis kupolák akár a 19. századi munkálatokkor készülhettek.