Leírás
A brindisi városfalak annak a védőgyűrűnek a maradványai, amely évszázadokon át oltalmazta a várost: kapuk, bástyák és tornyok szóródnak szét a történelmi belváros házai között. Messzápok, rómaiak, svábok, aragóniaiak és spanyolok egyaránt otthagyták rajtuk a nyomukat, és néhány szakaszuk ma is megtekinthető.
A szárazföld felőli oldalon találod a legimpozánsabb darabokat. A Porta Mesagne, másik nevén Porta Napoli a legrégebbi kapu: II. Frigyes építtette, és 1243-ban készült el. Mellette áll az ötszögletű Bastione Carlo V, amelynek sarkán a császár és a nápolyi alkirály címere látható.
A Lecce-kapu, a város második kapuja Aragóniai Ferdinánd megrendelésére épült, és 1464-ben fejezték be. Három címert visel: Brindisiét, V. Károlyét, középen pedig katonai építészéét, Ferdinando Alarconét.
A Torrione dell'Inferno 1484-ből származik, ez egy kerek torony, amelyet egykor gyilkosfogas kőfal köt össze a Sváb-kastéllyal; a fal szinte épen maradt fenn. A név valószínűleg a negyven löveg miatt ragadt rá, amelyek félelmetessé tették. Ott van még az ötszögletű Bastione di San Giacomo is, ahol kiállításokat és előadásokat rendeznek.
Az első védőgyűrűt a messzápok építették; a rómaiak és a bizánciak megerősítették, a langobardok lerombolták. II. Frigyes új falakat tervezett a keleti öböl felé terjeszkedő városnak, de a terv befejezetlen maradt.
A törököktől való félelem, amely Otranto elfoglalása után megnőtt, arra késztette az aragóniaiakat, hogy a 15. és 16. század fordulóján új védműveket építsenek. A modern tüzérség megjelenésével V. Károly Alarcont küldte, hogy építse újra őket: Brindisit olyan nehéz volt bevenni, hogy 1537-ben a törökök lemondtak a megszállásáról.
A 18. századra a falak és a kapuk már csak az áruk vámolására szolgáltak, 1776-ban pedig Andrea Pigonati több szakaszt lebontatott a kikötői munkálatok miatt. Egy 1739-es spanyol térkép megőrizte az azóta eltűnt bástyák nevét: az Arruinado jelentése „romos”, az Escorciatore pedig „hentes”.
A szárazföld felőli oldalon találod a legimpozánsabb darabokat. A Porta Mesagne, másik nevén Porta Napoli a legrégebbi kapu: II. Frigyes építtette, és 1243-ban készült el. Mellette áll az ötszögletű Bastione Carlo V, amelynek sarkán a császár és a nápolyi alkirály címere látható.
A Lecce-kapu, a város második kapuja Aragóniai Ferdinánd megrendelésére épült, és 1464-ben fejezték be. Három címert visel: Brindisiét, V. Károlyét, középen pedig katonai építészéét, Ferdinando Alarconét.
A Torrione dell'Inferno 1484-ből származik, ez egy kerek torony, amelyet egykor gyilkosfogas kőfal köt össze a Sváb-kastéllyal; a fal szinte épen maradt fenn. A név valószínűleg a negyven löveg miatt ragadt rá, amelyek félelmetessé tették. Ott van még az ötszögletű Bastione di San Giacomo is, ahol kiállításokat és előadásokat rendeznek.
Az első védőgyűrűt a messzápok építették; a rómaiak és a bizánciak megerősítették, a langobardok lerombolták. II. Frigyes új falakat tervezett a keleti öböl felé terjeszkedő városnak, de a terv befejezetlen maradt.
A törököktől való félelem, amely Otranto elfoglalása után megnőtt, arra késztette az aragóniaiakat, hogy a 15. és 16. század fordulóján új védműveket építsenek. A modern tüzérség megjelenésével V. Károly Alarcont küldte, hogy építse újra őket: Brindisit olyan nehéz volt bevenni, hogy 1537-ben a törökök lemondtak a megszállásáról.
A 18. századra a falak és a kapuk már csak az áruk vámolására szolgáltak, 1776-ban pedig Andrea Pigonati több szakaszt lebontatott a kikötői munkálatok miatt. Egy 1739-es spanyol térkép megőrizte az azóta eltűnt bástyák nevét: az Arruinado jelentése „romos”, az Escorciatore pedig „hentes”.