Leírás
A Palazzo Granafei-Nervegna egy elegáns reneszánsz palota Brindisi történelmi belvárosában, a Via Duomón, ma a város kulturális tere. Leginkább azért érdemes bejönni, hogy közelről megnézd a Római oszlopok eredeti oszlopfőjét, amelyet az egyik termében állítottak ki.
Mielőtt belépsz, érdemes "elolvasnod" a homlokzatot. A párkányok három szintre osztják, az ablakok mind különbözőek, és négy latin mondás ad tanácsot az arra járóknak: "a bölcs asszony felépíti házát, a balga saját kezével rombolja le", vagy "ne szeresd az alvást, hogy ne szegényedj el".
A kapu felett a Granafei család címere látható: egy ágaskodó oroszlán, amely egy búzakalászt szorongat. Szójáték a családnéven, amelyet a "granum fert" kifejezésből eredeztettek, vagyis "gabonát hoz".
A palota először egy 1565-ös dokumentumban tűnik fel, a "nagyságos" Nicolò Granafei házaként. A családi hagyomány szerint a Granafeik Konstantinápolyból származtak, ahonnan a török hódítás után menekültek el, majd Oriából költöztek Brindisibe.
Egy 1749-es leltár az emeleten egy nagytermet, a kápolnát, sőt egy "női szobát" is felsorol.
1862-ben a palota a Luigi és Giuseppe Nervegna testvérekhez került, akik olaj-, gabona- és borkereskedők voltak. Luigi már korábban is bérlőként lakott itt, és az adásvételi szerződésből kiderül, hogy megszerette a házat.
Giuseppe Nervegna lelkes régész és régi pénzérmék gyűjtője volt, németországi konzul és brit alkonzul. Azért küzdött, hogy Brindisi kikötője készen álljon az Indiai posta és a nagy nemzetközi kereskedelmi útvonalak fogadására.
1921-ben az örökösök eladták a Piccolo Credito Cattolicónak, 1930-ban pedig a város vásárolta meg, és 1976-ig a bíróság székhelye volt. Évtizedes elhanyagoltság után felújították, és 2008-ban nyitották meg újra a nyilvánosság előtt kiállítótermekkel és a polgármester reprezentatív irodáival.
Mielőtt belépsz, érdemes "elolvasnod" a homlokzatot. A párkányok három szintre osztják, az ablakok mind különbözőek, és négy latin mondás ad tanácsot az arra járóknak: "a bölcs asszony felépíti házát, a balga saját kezével rombolja le", vagy "ne szeresd az alvást, hogy ne szegényedj el".
A kapu felett a Granafei család címere látható: egy ágaskodó oroszlán, amely egy búzakalászt szorongat. Szójáték a családnéven, amelyet a "granum fert" kifejezésből eredeztettek, vagyis "gabonát hoz".
A palota először egy 1565-ös dokumentumban tűnik fel, a "nagyságos" Nicolò Granafei házaként. A családi hagyomány szerint a Granafeik Konstantinápolyból származtak, ahonnan a török hódítás után menekültek el, majd Oriából költöztek Brindisibe.
Egy 1749-es leltár az emeleten egy nagytermet, a kápolnát, sőt egy "női szobát" is felsorol.
1862-ben a palota a Luigi és Giuseppe Nervegna testvérekhez került, akik olaj-, gabona- és borkereskedők voltak. Luigi már korábban is bérlőként lakott itt, és az adásvételi szerződésből kiderül, hogy megszerette a házat.
Giuseppe Nervegna lelkes régész és régi pénzérmék gyűjtője volt, németországi konzul és brit alkonzul. Azért küzdött, hogy Brindisi kikötője készen álljon az Indiai posta és a nagy nemzetközi kereskedelmi útvonalak fogadására.
1921-ben az örökösök eladták a Piccolo Credito Cattolicónak, 1930-ban pedig a város vásárolta meg, és 1976-ig a bíróság székhelye volt. Évtizedes elhanyagoltság után felújították, és 2008-ban nyitották meg újra a nyilvánosság előtt kiállítótermekkel és a polgármester reprezentatív irodáival.